Kedvcsinálónak íme egy rövid ismertető a Sas és félhold játékról, megspékelve némi „hogyan készült” jellegű nosztalgiázással. Lehetséges, hogy további játékaimról is írok ilyen cikkeket, abban a reményben, hogy segíthetek azoknak, akik játéktervezésre adják a fejüket - lássák, milyen folyamatokon keresztül válik az ötletből kész játék és milyen buktatók lehetnek.
A kiindulópont legyen az, hogy mindig is kedveltem a 16-17. századi török korszakot, és régóta törtem a fejem egy ilyen témájú játékon. Az első, akkor „Sas és félhold árnyékában” című változat 2007-ben készült el. Grandiózus vállalkozás volt, mert több mint egy évszázadot akart átfogni (1570-1710), benne a korszakot meghatározó politikai, katonai, vallási és gazdasági tényezőkkel.
A Habsburg játékos például beállíthatta, hogyan viszonyul Magyarországhoz vagy a protestánsokhoz különböző kérdésekben, volt benne hittérítés és mindkét hatalom befolyásolhatta Erdélyt. Hódítani is lehetett, ehhez egy hatalmas és részletes térkép állt rendelkezésre. Azonban egy-két tesztelés megmutatta, hogy a játék szétfolyó és élvezhetetlen. Mégpedig azért – s ez fontos felismerés volt – mert nincsenek arányban egymással a játék témája és az absztrakció foka. Lefordítva: egy ennyire nagyívű játékban bizony nem lehet olyan pontosan visszaadni a történelmi eseményeket, ahogyan én szeretném. Pl. hogyan szimulálható egy hadmozdulat, amikor egy forduló 10 évnek felel meg? Vajon hányat lép egy sereg 10 év alatt?!... Az első változat tehát fiókba került.
Rájöttem, hogy egy szűkebb korszakot kell témául választanom, így került a figyelmem középpontjába a tizenötéves háború (1591-1606). Amint azt már régebben említettem, ez a háború – a korábbi és a későbbi Habsburg-török összecsapásoktól eltérően – kiegyensúlyozott volt, tehát ideális téma. Éppen akkor találkoztam a méltán híres Hannibal című játékkal, ami egyértelművé tette számomra, hogy ennek mintájára kell feldolgoznom a kort. A térkép szépen alakulgatott, bejelöltem rajta a fontos várakat. Utánanéztem a nevesebb hadvezéreknek, akikkel annyit foglalkoztam, hogy egytől-egyig a szívemhez nőttek. A fontosabb eseményeket kigyűjtöttem a kártyákhoz. 2008 közepére már készen állt a mostani játék alapja, innen már „csak” áramvonalasítani kellett, tehát megszabadulni a felesleges elemektől.
Ennek a folyamatnak szép példája az, ahogyan a játék Erdélyt és Havasalföldet kezeli. Az első változatban még mindkét tartomány ugyanolyan részletesen szerepelt, várakkal és utakkal. De rájöttem, hogy mivel mindkettő csak mellékhadszíntér volt, itt szükséges némi absztrakció. Erdély és Havasalföld tehát a végső változatban egy-egy területnek számít, és a politikai hovatartozásukat (hogy éppen melyik oldalhoz húznak) egy skálán lehet mérni. A skálát a kártyákból kapott Akciópontokból lehet mozgatni, de - és itt jön egy szerintem igen elegáns és bevált ötlet – csak akkor, ha az adott félnek több egysége van a tartományban. Tehát Báthori Zsigmond fejedelem megteheti, hogy seregével elhagyja Erdélyt és a Habsburgok segítségére siet Magyarországon, de ilyenkor azt kockáztatja, hogy távollétében az erdélyi törökpárt veszi át a hatalmat.
Egyszerűsítés az egységekre is rászorult. Mindenképpen szerettem volna több egységtípust, hiszen mindkét fél hadereje többféle elemből verbuválódott össze, és ez adja a kor egyik jellegét. A végső változatban hat egységtípus maradt (zsoldosok, nemesek, hajdúk, török regulárisok és portyázók, székelyek). A köztük lévő minőségi különbségeket azonban nem egy számmal adtam vissza, hanem olyan kártyákkal, amelyek csatában módosítókat adnak nekik. A kiváló nyugati zsoldosoknak két pozitív és egy negatív lapjuk van, míg a megbízhatatlan portyázóknak csupán egy negatív lap adhat módosítót.
Bonyolításra is van példa: a Hannibalhoz képest például a Sas és félholdban máshogy működik a hadvezérek aktiválása. A Hannibalban és a hasonló játékokban nem szerettem azt, hogy ha nincs megfelelően magas értékű kártyánk, akkor egy lassú hadvezért nem is tudunk mozgatni. A Sas és félholdban bármikor bárki aktiválható, a hadvezér mozgáspontjainak számát az illető Stratégia képessége, a kijátszott kártya értéke, és a seregnek nagysága alapján számítjuk ki. A török vezérek például a maguk magas Stratégia értékével sokkal gyorsabban vonulnak fel, mint a lomha Habsburg-erők.
Megtartottam a Hannibalból egyik kedvenc mechanizmusomat, a választásokat, csakhogy – némiképp talán meglepetésre – nálam a törököknél van időnként választás. A török játékos vezérei minden körben változnak, ahogy a szultán éppen kénye-kedve szerint cserélgeti a beglerbégeket a birodalomban.
A háború realitásait adja vissza az a szabály, amely időnként – bizonyos stratégia kártyák kijátszásakor – utánpótlás-próbára kényszeríti a játékost. Ilyenkor, ha nagy serege van egy helyen, egységeket veszít és még a környező régiót is feléli, elpusztítja. A játék során Magyarország egyre több régiója pusztul le, ami jól tükrözi a valós folyamatokat és egy idő után igen megnehezíti a további hadakozást.
Komoly gondot jelentett a háború fordulópontjait jelentő események kezelése. Mivel a játék csupán 7 fordulóból áll, és a játékosok 28 lapos paklija kb. 3 forduló alatt fogy el és keverődik újra, lehetetlen volt megoldani, hogy egy esemény pontosan a megfelelő időben történjen meg. Erre azt a – talán kevéssé elegáns, de működőképes – megoldást választottam, hogy a tényleg fontos eseményeket külön gyűjtöttem, ezek nem kerülnek bele a pakliba, hanem a megfelelő előfeltételek esetén automatikusan végrehajtódnak. A stratégia kártyák között tehát most már csak általános események vannak. A speciálisan erdélyi belpolitikai eseményeket kivettem, a hatásukat egyetlen kártyára redukáltam. Külön fejtörést okozott a Bocskai-felkelés kezelése, a végeredmény a szabályokban látható lesz.
Nagyjából így készült tehát a Sas és félhold: rengeteg kutatás, a felesleges dolgok kidobása, szerencsés ötletek és tesztelések során kiizzadt megoldások kellettek hozzá. És még mindig van rajta mit javítani (pl. a két oldal egyensúlyán), de ehhez sok-sok tesztelés kellene, különböző stílusú játékosokkal...
