Szóval én naiv azt hittem, hogy egy States of Siege-rendszerű játék összedobásához egy-két hét elég lesz. Hiszen olyan egyszerű játékról van szó, nem? Egy térkép, rajta pár mezővel, amiken lépked öt-hat jelző, plusz néhány tucat kártya. Hát nem. Ami a térképet illeti, az kezdettől fogva…

Mint azt egy múltkori bejegyzésemben is írtam, az 1848/49-es szabadságharc társasjátékos feldolgozása fájó hiányossága a magyar játékkiadásnak. A Vérrel vívott szabadság azzal a céllal készült, hogy betöltse ezt a hiányt. Emellett egy olyan, gyors és viszonylag egyszerű szabályokkal dolgozó játékot…