Szóval én naiv azt hittem, hogy egy States of Siege-rendszerű játék összedobásához egy-két hét elég lesz. Hiszen olyan egyszerű játékról van szó, nem? Egy térkép, rajta pár mezővel, amiken lépked öt-hat jelző, plusz néhány tucat kártya. Hát nem.
Ami a térképet illeti, az kezdettől fogva bonyolultabb volt az átlag SoS-játékoknál, ugyanis nem egy, hanem három „főváros” van benne (Pest-Buda, Debrecen és Szeged). Ezek közül az első kettő felfűzhető ugyan egy sávra, Szeged azonban nem esik útba. Bonyolult szabályokat alkottam arra, hogy szimuláljam az ellenséges seregek alternatív útvonalait. Pl. ha Windisch-Grätznek 1849 tavaszán sikerül elfoglalnia Debrecent, továbbment volna Szeged felé. Végül azt a megoldást választottam, hogy Szeged csak nyáron lesz főváros, és Haynau automatikusan errefelé indul, Debrecent meghagyva Paszkevics orosz seregének.
A szabadságharc hadműveleteinek leegyszerűsítése is komoly problémát jelentett. Az első térkép még 8 sávot tartalmazott, és így is agyaltam azon, hogyan lehetne megoldani pl. Görgei felvidéki hadjáratát. Az első változatban még 35 tábornok volt (20 ellenséges, 15 magyar), tehát gyakorlatilag az összes hadtest szerepelt volna benne. Egy mezőn több hadtest is állhatott volna, és a magyar tábornokokat szabadon lehetett mozgatni a térképen. Ez néhány anakronisztikus megoldást is eredményezhetett (pl. ha a játékos Bemet eltávolítja Erdélyből), ráadásul mondanom sem kell, milyen bonyolult volt.
Rá kellett jönnöm, hogy el kell vetnem a hagyományos wargame-gondolkodást, mert a SoS rendszerének lényege nem az egységekkel való manőverezés, hanem az erőforrások (jelen esetben a katonák) szétosztása. Ezért eltávolítottam a térképről a magyar tábornokokat, ezután a magyar seregeket csak az erejüket jelző sáv jelképezte. Azután arra gondoltam, hogy egy szabadságharcról szóló játék elképzelhetetlen úgy, hogy ne szerepeljen benne Görgei, Bem, Damjanich és a többi ismert név, ezért visszahoztam a főbb tábornokokat, de ezek nagy része elmozdíthatatlan, csupán bónuszt ad a megfelelő seregnek.
Mivel a játékban Kossuthot és a kormányt személyesítjük meg, kezdettől fogva szerettem volna bemutatni a szabadságharc politikai és gazdasági oldalát is. Ezt a két tényezőt kezdetben két sáv jelképezte, a kitartást és politikai erőt jelképező „morál” és a haditermelést szimbolizáló „erőforrások”, végül az utóbbit kidobva némiképp egyszerűsítettem az új egységek toborzását. Az eseménykártyák zöme így is valamilyen politikai fordulatot tartalmaz, hiszen a katonai események magán a térképen zajlanak. Gondolkodtam egy harmadik sáv bevezetésén is, amely a hadsereg és a kormány közötti kötélhúzást (lecsupaszítva: Görgei és Kossuth ellentétét) szimbolizálta, de végül ezt is elvetettem.
Néhány szimpatikus ötletet is kénytelen voltam feláldozni az egyszerűsítés oltárán. Ilyenek voltak a taktika- és stratégia-lapkák. Taktikalapkákat csatánál kellett volna húzni, ilyen volt pl. a huszárroham, amellyel a játékos újradobhatott volna egy rosszul sikerült dobást. Végül a csatákat egyetlen kockadobássá redukáltam. A stratégia-lapkákon pl. lőszerhiány, vezetők közötti viszályok stb. szerepeltek, végül ezeket más módon építettem be a játékba.
Miután feltettem a BGG-re a játékot, többségében pozitív visszajelzések érkeztek. A kritikák között fő helyen az ellenséges seregek mozgására vonatkozó bonyolult szabályok szerepeltek. Ezenfelül túl könnyűnek éreztem a játékot. Az 1.5-ös verzióban ezeket korrigáltam. Kihúztam néhány fölöslegesen túlbonyolított szabályt, ugyanakkor a legtöbb szabályt megtartottam, így az ellenségek mozgásáról szólót is, hiszen ezek nélkülözhetetlenek voltak a történelmi szimulációhoz. Viszont a szabályok átfogalmazásával úgy gondolom, sikerült érthetőbbé tenni azokat. A nehezítést plusz eseménykártyákkal és Paszkevics erősítésével oldottam meg.
A végeredménnyel elégedett vagyok, mert nem túl összetett (kevesebb mint 1 óra alatt lejátszható), ugyanakkor több fontos stratégiai döntést is meg kell hoznia a játékosnak, amelyek befolyásolják a játék alakulását. Pl. ha télen sikerül megakadályozni, hogy Schlik serege egyesüljön Windisch-Grätz-cel, akkor utóbbi sokkal könnyebben legyőzhető, sőt nyáron Haynau serege is gyengébb lesz. Ha Aradot, netán Temesvárt sikerül visszafoglalni, akkor a bánáti sáv gyakorlatilag megszűnik problémát okozni. Nyáron fontos döntés, hogy Haynau vagy Paszkevics ellen összpontosítsuk-e az erőket. Természetesen minden ilyen döntéssel más fontos hadszínterek elől vesszük el az erőforrásokat. A vereség egyik leggyorsabb módja pl. az, ha a tél végére nem erősítjük meg a fősereget annyira, hogy megállíthassa Windisch-Grätzet. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy egy-egy váratlan esemény vagy rosszul sikerült kockadobás alaposan szétzilálhatja a terveinket.
Végül egy figyelmeztetés: a játék nehéz! Annak is kell lennie, hiszen egyrészt egy elbukott harcot szimulál, másrészt így lesz érdekesebb. De ha valakit ez frusztrál, akkor a szabályok lehetőséget adnak rá, hogy személyére szabja a nehézségi szintet.
