Addig is, amíg felkerül a következő játék, a Vérrel vívott szabadság, elővettem egy régebbi írásomat, amelyben elgondolkodtam azon, vajon a magyar történelemnek mely epizódjaiból lenne érdemes wargame-et készíteni.
Hazánk történelme tele van háborúkkal, azonban ezek közül nem mindegyik alkalmas a "wargame-esítésre". Mégsem haszontalan ezt végiggondolni, hiszen rajtunk kívül más úgysem fogja feldolgozni őket. Természetes, hogy a külföldi wargame-kiadók nem foglalkoznak kifejezetten magyar témákkal – sőt, láthatólag legtöbbször ugyanazokat a divatos témákat (pl. a keresztes háborúk, az amerikai függetlenségi háború és polgárháború, a második világháború) járják körül más és más feldolgozásokban.
Ehelyütt két megszorítást szeretnék tenni. Először is wargame-ek kapcsán nem konkrét csatákat modellező (tehát taktikai) játékokról szeretnék beszélni, hanem nagyobb (stratégiai léptékű) játékokról. Ami a magyar részvétellel folyt csatákat illeti, ezekből nyilvánvalóan annyi van, hogy több tucat játékot lehetne belőlük csinálni. Másodszor, azokról a témákról sem akarok szólni, ahol a magyar egységek csak egy nagyobb eseménysor kapcsán, mellékszereplőként jutnak szóhoz, mert ilyenből már most is sok van.
A magyar történelem kezdeteitől indulva a honfoglalás és a kalandozások témája az első, amely szóba jöhet. A honfoglalás – bármily fontos fordulópont volt is – szerintem wargame-témának nem igazán felel meg: túl keveset tudunk a magyarok ellenfeleiről, illetve úgy tűnik, hogy viszonylag kevesen is voltak ahhoz, hogy kiegyensúlyozott legyen a játék. (Kivéve persze, ha Anonymusból indulunk ki, az ő értékelése azonban eléggé vitatott.) A kalandozásokból ellenben talán jó stratégiai játékot lehetne készíteni, amely a magyarokat és a megszerveződő német birodalmat állítja szembe egymással. Ez a téma esetleg a külföldi közönséget is érdekelheti.
Az Árpád-kor, általában a középkor magyar háborúi szerintem szintén nem felelnek meg egy alaposabb wargame-nek. Ennek legfőbb oka az általános forráshiány, amely miatt a résztvevő feleket és azok indítékait ritkán ismerjük, márpedig ez egy stratégiai játéknál elengedhetetlen. Ugyanígy csak találgatni tudunk a hadjáratok konkrét lefolyására, az őket irányító körülményekre vonatkozóan is. Ennek ellenére nincs kizárva egy ilyen témájú játék, de akkor az valószínűleg nem egy hadjárat vagy egy háború szimulációja lesz, hanem a legnagyobb léptékű stratégia, ahol egy játékos egy vagy több országot irányít egy hosszabb korszakon keresztül.
A késő középkornál már több forrásunk van, ennek megfelelően több téma is érdemes figyelmünkre. Kiemelkedő ezek közül a Hunyadiak kora. Hunyadi János törökellenes hadjáratai nagyon is megfelelőek lennének. Egy Hunyadi-játékban a magyar és török félen kívül a balkáni országok és a két fél hátországa (a magyaroknál a huszita és Habsburg-párt, a törököknél az anatóliai emírségek) is megjelenhetne. Ez szerintem ismét egy olyan téma, amely tágabb érdeklődésre is számot tarthat. Ami Mátyás királyt illeti, az ő török és nyugati háborúinak pedig elég részletesen ismerjük a politikai-diplomáciai hátterét, hogy egy élvezetes, politikával kevert wargame-et lehessen készíteni belőle.
A török korszakból vannak hazai és külföldi feldolgozások is (pl. Végvári viadalok, Here I Stand). A kor Habsburg-magyar-török háborúinál azt figyelhetjük meg, hogy az erőviszonyok a kor elején (a szulejmáni korszak várháborúi) egyértelmű török, a végén (a visszahódító háború, Rákóczi-szabadságharc) pedig egyértelmű Habsburg fölényt mutatnak, emiatt ezeket a periódusokat szerintem nehéz kiegyensúlyozottan modellezni. Középen viszont ott van a tizenötéves háború, amikor a két birodalom még éppen hasonló erejű volt, ráadásul a politikai összefüggései (pl. Bocskai-felkelés) miatt is érdekes. Nekem egyik kedvencem ez a korszak, ld. a blogról is letölthető Sas és félhold című játékomat.
A XVIII. század és a XIX. eleje nem az önálló magyar háborúk kora, noha itt is van néhány olyan háború (pl. a XVIII. század elején a törökökkel folytatott harcok), amelyeket számunkra is kiemelten érdekesek lehetnének.
És ezzel eljutottunk az 1848/49-es szabadságharcig, amely egyértelműen a legjobb wargame-téma, és egyben szerintem a magyar játékkiadás egyik legfájóbb hiányossága. Én a saját, fent említett Vérrel vívott szabadság című játékomon kívül nem tudok más táblás játékról, amely a szabadságharcot jelenítené meg. Pedig 1848/49-ben gyakorlatilag minden megvan, ami egy jó stratégiai játékhoz kell: kiegyensúlyozott (de ld. a későbbi megjegyzést), részletesen dokumentált, a közvélemény számára is ismert és fontos háborúról van szó. Van azonban néhány dolog, amely óvatosságra kell intsen. Egyrészt bár maga az esemény közismert, tapasztalatom szerint a korszak kissé távol áll a mai emberektől (főleg a fiataloktól), ezért kevesen foglalkoznak vele mélyebben. Másodsorban a valódi szabadságharc menetét annyira erősen befolyásolta a "fog of war", hogy azt egy táblás játékban, ahol a játékosok látják az egész térképet, szinte lehetetlen visszaadni. Így a játékban a háború menete óhatatlanul erősen el fog térni az "eredetitől", hacsak nem akarjuk durván megkötni a játékosok kezét. (Pl. miért nem haladt tovább Windisch-Grätz januárban a szinte védtelen Debrecen felé?) Harmadrészt a háború politikai összefüggéseinek megjelenítésében (pl. nemzetiségek szerepe, Bécs és Szentpétervár céljai) szükség van némi körültekintésre, hiszen könnyű belesodródni abba, hogy a magyarok ellenfeleit egyértelműen elvetemült elnyomóknak/lázadóknak állítsuk be. Negyedikként pedig megoldandó probléma az orosz beavatkozás is, mert ez egyértelműen felborítja a játékegyensúlyt – erre több megoldás is lehet, ilyen pl. a győzelmi feltételekkel való trükközés (az orosz beavatkozás után a Habsburgoknak rövid időn belül meg kell semmisíteniük az egész magyar ellenállást, különben a játékban veszíteni fognak).
A XIX. század második felében szintén nincsenek önálló magyar háborúk. Az első világháborút elég alaposan feldolgozták már játékokban is, de azért itt még lehet egy-két olyan hadszíntér (pl. az isonzói csaták, a galíciai események, a balkáni front), ahol magyar csapatok nagy számban harcoltak, ezért érdemes lehet a figyelmünkre.
A XX. század elején van egy méltatlanul elfeledett hadjáratunk, amely szerintem megérdemelne egy bővebb feldolgozást. Ez a Stromfeld vezette 1919-es északi hadjárat, ahol a magyar csapatoknak sikerült túlerő ellenében sikereket aratnia. Itt a politikai szempontok bemutatása jelenthet problémát, hiszen a hadjáratot gyakorlatilag ezek döntötték el. Ezután jön a második világháború, amelynek szerintem már nincs olyan fontosabb része, amelyet ne „játékosítottak” volna meg. Magyarország szerepe ezekben a játékokban kellőképpen megjelenik, kezdve a hadba lépéstől a ’42-es doni harcokon át a ’44/45-ös szovjet hadműveletekig. A világháború után már csak egyszer került sor harcokra Magyarországon, mégpedig az 1956-os szabadságharc alatt. Bár ebből több külföldi játék is készült (hála 1956 közismertségének), a téma szerintem egyáltalán nem alkalmas wargame-nek, hiszen a felek ereje sajnos köszönő viszonyban sem volt egymással.
